A férfi-női nemhez hagyományosan kötődő elképzelések (háztartásbeli szerep, viselkedésmód, külső megjelenés) egyre jobban elmosódnak, rugalmasabbá válnak vagy egyszerűen nem léteznek már többé, legalábbis ami a fejlett, nyitott gondolkodású országok lakóit illeti. Nem így áll a helyzet Japánban, ahol az előre meghatározott viselkedés általánosan közkedvelt (és vakon elfogadott) valami. Akár a munkahelyi pozíció alapján, akár a biológiai nem alapján íródnak a szabályok, a helyzet ugyanúgy néz ki: kőbe vésett, ultra-konzervatív, megmásíthatatlan kód ez (testtartást, arckifejezéseket, szóhasználatot, öltözködést pontosan leíró kód), amitől eltérni a gyenge jellem jele, még akkor is, ha más országok szemszögéből nézve egyértelműen szexista és elavult nézetekről van szó.

Részletezhetném azt, hogy a férfit, aki nem fehér vagy kék inget vesz az irodába, garantáltan kinézik. Tudniillik mint különcködő, feltűnősködő, és egyéb szinonímák. Részletezhetném, hogy legtöbb idős női tanítványom egy napot nem dolgozott életében, hiszen az nem a nő dolga (sic). De inkább részletezek egy harmadikat, mégpedig azt, hogy a nő szoknyát hord, és kész. Akár a kötelező szoknyaviselésről van szó (18 év alatti japán lány ugye, az egyenruha miatt, soha nem is lehet nem-szoknyában), akár önszántukból (ha elfelejtenék, a divatmagazinok emlékeztetik őket, hogy “minél több bőr látszik, annál vonzóbb vagy”, valamint “ellensúlyozd alacsony termetedet és tűnj magasabbnak a meztelen comb látványával”), az eredmény ugyanaz: sehol a világon nem láttam kevesebb nőt nadrágban. Ha valamelyikük, a konvenciókra fittyet hányva, a kondicionálásával szembemenve, mégis nadrágot (neadjisten bő nadrágot) hord, azt a nőietlenségtől való félelem állapotában teszi.  

Namármost a japán ember, az azt csinálja a vonatokon, hogy alszik, rendesen mélyen, elernyedve, fejét a szomszéd utas vállára ejtve, félig az ülésről lecsúszva. Azt mondanám, minden tíz rövidszoknyás, szétcsúszó lábakkal bealvó nőre jut egy szemben ülő szoknya-alá-leskelődő. Nagyobb az arány, ha minden nőtípusok leginkább istenített, kultikus imádattal övezett, mangák és animék százaival népszerűsített fajtájáról van szó, az iskoláslányokról. Ezek a lányok, amikor - elég gyakran - mozgólépcsőkön kell, hogy felmenjenek ösztönös mozdulattal rakják hátra a fenék alá/mögé az iskolai tankönyvet, takarás céljából. Teszik mindezt a mozgólépcső alsóbb fokain ácsingózó (néha, a jobb belátás érdekében, konkrétan előrehajoló) leskelődők legnagyobb szomorúságára. Ha ezt elfelejtenék, egyes vasútállomásokon a lányokat plakátok is emlékeztetik erre a lépcső mellett, olyan környékeken, ahol ez az úgynevezett “upskirting” (szoknya alá pillantás / fotó készítése) már teljesen elharapódzott.

Egyes környékeken azonban (ugyanazokon, ahol az előbb említett “egyes” állomások vannak, és ami istenigazából csak EGY környék, Akihabara), most felcsillanni látszik a reménysugár. A szerényebbeknek, kezdőknek, akikből még nem minden szégyenérzet tűnt el, de lesklelődési kényszerükett már nem tudják kordában tartani, azoknak itt van a light-osabb, fürdőruha-alsós verzió. Aki viszont kizárólag tini-bugyi-témában utazik, az is talál kedvére valót. Íme az Akihabara-ban kapható, egyáltalán nem sikertelen termék, az upskirt umbrella, a szoknyába-felkukkoló esernyő.  

Vigyázat, nehogy azt higyjük, hogy ez átmeneti hóbort vagy elszigetelt beteges eset. Nem pár napja dívik ez a mánia Japánban, és nem is ritkaság. Pár évvel ezelőtt egy belföldi repülőjáraton kaptak rajta egy utast (nem lehetett nehéz), ahogy az ülés mellett elsétáló légiutas-kísérő szoknyája alá dugott okostelefonnal fotózgatott. Japánban törvény írja elő, hogy az okostelefonok MINDIG csináljanak valamilyen hangot, amikor fotó készül. IPhone-t is csak ilyet lehet kapni, hiába némítod le a készüléket, az úgynevezett "shutter sound" megmarad, az upskirt-öző perverzek munkáját megnehezítendő. Az utast egyébként nem sikerült elítélni, mert a panasz benyújtásához tudni kell, melyik prefektúrában történt az eset, és a gép éppen két megye határa fölött repült. El lett viszont ítélve (többször is) a "csatornapatkány" néven elhíresült hobbi-fotós, aki gimnáziumok közelében lévő utcákon található csatornanyílásokba préselte bele magát, hogy leleményes módon onnan kattintgassa felfele a fotókat. A csatornanyílást lefedő rács között felágaskodó haj azonban hamar feltűnt a lányoknak, akik kihívták a rendőrséget. Tévedés ne essék tehát, nagy múltra visszatekintő, szép nemzeti hagyomány ez.

Ha tetszik a blog, like-old a Facebook oldalát!
https://www.facebook.com/majideblog