Olyan két évvel ezelőtt Japánban megemelték a fogyasztási adót. Előtte 17 évig nem volt erre példa. Az első hírek még 8%-os emelésről szóltak, de hamar kiderült, hogy ez csak butaság, félreértés. Valójában 8%-ra emelték, de előtte 5% volt, magyarán három százalékos emelés történt. A változást szépen nyomon lehetett követni azokban a boltokban, amiket amerikai kollégáim “dollar store”-nak hívnak, a japánok pedig százyenes boltnak, vagy “u-an-ko-in-shoppu”-nak. Itt minden termék alapból 100 yen plusz adó. Így régebben 105 yent, most pedig már 108 yent fizettem egy valamiért.

Ez ugye azt jelentette, hogy a boltoknak minden megdrágult terméket újra kellett árazni, és ezt valahogy nem akaródzott nekik megtenni. Megmakacsolták magukat, ők ezt nem. Olyan kínos, meg izé. Féltek talán a felszökött árak elrettentő hatásától? Vizsgáljuk ezt meg. Enni csak kell, alapvető élelmiszerektől az embert elrettenteni nem lehet. Hiába drágább a doboza 20 yennel, tejet muszáj venni. És ha mégis elrettennének a népek, hova fognak rettenni? Át a másik boltba, ahol ugyanúgy 8% az adó. Ide-oda rettennek egy darabig, boltról boltra, egyik felháborodásból a másikba, aztán végül megveszik a tejet. A boltok kreatívjai összedugták a fejüket, osztottak-szoroztak, és úgy döntöttek: legjobb lesz, ha az adót úgy, ahogy van, elhallgatjuk. Léte legyen titok. Adónélküli árakat kezdünk el kiírni mindenhova, majd azokhoz a pénztárnál való fizetéskor stikában 8%-ot hozzátolunk.

Ugye követhető? Ha egy szelet hús 1000 yenbe kerül, arra régen 1050 yenes cédulát kellett ragasztani, és melléírni, hogy tartalmaz 5% adót. Az új törvény után már 1080 yenes cédula kellett volna rá, ehelyett lett rajta egy 1000 yenes. Az eredeti árhoz képest ez a csökkenés illúzióját kelthette abban a vásárlóban, aki figyelmen kívül hagyta a mikroszkópikus “adó nélkül” feliratot. Lássuk ezt tisztán. A boltok a vásárlónak nem a pénztárcáját, csak a lelkét szeretnék kímélni. Ne terheljük már a vásárló amúgy is szanaszét frusztrált lelkivilágát a megnőtt ár traumatikus látványával, rejtsük el kíméletesen a szeme elől, és ideális esetben (ha nem figyel oda és ad mindent össze fejben) még talán a végén sem esik le neki: az egész nem a részek összege. Idegesítő és alattomos, és indirekt módon kialakította bennem a túl kerek árakkal szembeni ösztönös gyanakvást.

Itt vannak például a japán luxus-gyümölcsök, a szupercseresznye, az übermangó, a megadinnye, és társaik csillagászati árai. Emögött is van egy izgalmas pszichológiai csapda. Kezdetben vala az, hogy az ember nem akar gagyi terméket, viszont akar minőségit, és ezekkel általában alacsonyabb és magasabb ár jár együtt. Van egy fura fordulópont azonban, amikor az ár maga veszi át a központi szerepet, amikor már nem a JÓRA utazunk, hanem a DRÁGÁRA. Aki jó kosárlabdázó, az (majdnem) mindig magas. De attól még a magassága alapján nem vonhatunk le következtetést egy ember kosár-tudására. Alapesetben a termék vonzereje a minősége lenne, az ár pedig csak ennek a tükre, de ez átmegy abba, amikor egy termék vonzereje maga a megdöbbentően magas ár. A régi vicc jól elkapja ezt, amikor két újgazdag beszélget: “Mennyiért vetted ezt a kalapot? 30 ezerért! Hát téged jól átbasztak, két utcával odébb ugyanezt 60 ezerért lehet kapni!” Néha úgy érzem, egyes japán gyümölcstermelők nagyon mélyen megértették a viccben szereplő vásárló-típust, és őrá építik az áraikat. Felismertek valami lényegeset: hiába nagyon jó egy eper, hiába kivételesen finom, egy bizonyos rétegnek sosem lesz igazán vonzó, hogyha csak egy kicsit drágább a többinél. Irreálisan magas árral viszont garantáltan lenyűgözi majd a szóban forgó embertípust. A legextrább minőségű almára vadászó sznob vásárló egyetlen fogódzója ez: melyiknek a legmagasabb az ára? És aztán meggyőzni magát, nem kerülne tízszer annyiba, ha nem lenne tízszer olyan finom. Fotóztam párat a kedvenceimből.

Alma, 1 db: 2300 ft


Szőlő, 1 fürt: 8500 ft

Eper, egy csomag: 16000 ft

Mangó, 1 db: 18000 ft

Cseresznye, 1 csomag: 45000 ft

Sárgadinnye, 2 db: 50000 ft


(Ha tetszik a blog, like-old a Facebook oldalát. Az új írásokat ott mindig megtalálod, nem beszélve sok egyéb japánnal kapcsolatos posztról! Köszönöm!
https://www.facebook.com/majideblog/)