Márciusban lesz az ötéves évfordulója a Nagy Tohoku Földrengésnek (amit én is átéltem, pár hónappal azelőtt költöztem ide). A korábban soha nem tapasztalt, 9-es erősségű rengés miatt keletkezett tsunami az egész Csendes-óceáni partvidéket elérte, de a legnagyobb pusztítást az észak-keleti városokban végezte. Iwate és Miyagi prefektúrákban a 30-40 méter magas hullámok hatalmas területeket elleptek, helyenként a tengerparttól akár 10 km-es távolságba is bejutottak. Összesen nagyjából 15,000 ember vesztette el az életét, és a legtöbb érintett város azóta is üresen, lerombolva áll.

Vannak azonban tsunami-sújtotta helyek, ahol az azóta visszaköltözött (vagy valami csoda folytán életben maradt) emberek viszonylag normális körülmények közt élik mindennapi életüket. Egy szakma, amire mindenképp nagy igény van ezeken a helyeken, tömegközlekedés híján, az a taxis. Ezeket a kihalt városokban dolgozó taxisokat választotta szakdolgozati témájának a 22 éves szociológia szakos hallgató, Yuka Kudo.

Yuka többször is elutazott az anno elárasztott (és ma is szívszorító látványt nyújtó) területekre, és több mint száz taxissal készített interjút. Az itteni munka sajátosságáról, különös élményeikről faggata ki őket, de a válaszokat hallgatva hátborzongató meglepetés érte. Nem telt bele sok idő, mire nyilvánvalóvá vált, hogy van egy újra és újra visszatérő elem a taxisok sztorijaiban: utasok, akik a fuvar közben nyomtalanul eltűnnek a hátsó ülésről. Amire talán első pillanatban senki nem gondol, az az, hogy ez a jelenség elég hamar komoly anyagi problémákat kezdett okozni a taxivállalatoknak. A taxis minden esetben (meggyőződve róla, hogy utas szállt be hátulra) elindította a taxiórát, és meg is tette az útvonal kisebb-nagyobb részét, ami a taxióra memóriájában visszanézhető. Amikor aztán pár perccel késöbb a taxis a visszapillantóban hátranézett, az utas már nem volt ott, és a fuvarért így senki nem fizetett. Több bejelentés is érkezett ilyen megmagyarázhatatlanul ki nem fizetett kilométerekről.

A taxisok történetei alapján a legtöbb kísértet-utas fiatal, és ezt azzal magyarázzák, hogy ők nagyobb tragédiaként élik meg - még épp, hogy csak kezdődő - életük elvesztését, és ezért erősebb bennük a vágy, hogy itt maradjanak. A meginterjúvolt sofőrök egyikében különösen mély nyomott hagyott egy eset: Elmondása alapján késő este egy fiatal lány beült hátulra, kényelmesen elhelyezkedett, majd udvarias hangon közölte, hogy a Minamihama kerületbe szeretne menni. Ez a környék közvetlenül a tengerparton fekszik, és csak elhagyatott romos épületek, darabokra tört autóutak vannak ott. A taxis a biztonság kedvéért visszakérdezett: “Senki nem él már ott, üres az a kerület, biztos, hogy oda szeretne menni?” A lány erre állítólag nagyon meglepődött, nem értette, rémülten kezdte magát nézegetni, és végül megkérdezte a vezetőt: “Én is meghaltam?” A taxis erre a furcsa kérdésre hátrafordult, de akkor a hátsó ülés már üres volt.

(Ha tetszik a blog, like-old a Facebook oldalát! Értesülj onnan az új írásokról, és tedd ki magad a random japán furaságok áradatának!
https://www.facebook.com/majideblog/)