A szararimen (japán öltönyös irodai alkalmazott) egyik alapvető tulajdonsága, hogy siet. Sétálva átszállni egyik metróról a másikra – ez időpocsékolás, hiszen az utat szaladva is meg lehetne tenni, és akkor több idő marad munkára. Ebből következik, hogy – hiába jönnek öt percenként a metrók – a szararimennek mindig arra kell felszállnia, ami épp már zárná az ajtókat. Irodai munkából adódó rossz fizikuma miatt nem rendelkezik olyan izomerővel, hogy puszta kézzel megfogja a záródó metróajtókat. Tudja jól, hogy megalázó módon odacsípné a kezét, így a fájdalmat elkerülendő inkább az esernyőjével döf egyet előre, és bedugja az ajtók közé. Ennek a manővernek három eredménye van, és egyik sem az, hogy ő fel tud szállni a metróra. Egyrészt garantáltan megböki az ajtó közelében álldogáló utasokat, másrészt a (százyenes, vékonyka műanyagból készült, eldobhatós) esernyőjét kettétörik a záródó ajtók, harmadrészt a metró így is el fog indulni, a szararimen pedig szaladhat a szerelvény mellett. Felmerülhet a kérdés: Miért ilyen makacs? Miért nem ismeri be a vereségét, és engedi csak el az esernyőjét? Miért kockáztatja az életét egy szétroncsolódott ócska ernyő és egy egyértelműen lekésett metró miatt? Ahogy a plakát mutatja, a szararimennek sikerül olyan szerencsétlen módon futnia a peron szélén, hogy egy gyanútlan idős néninek pont belerúgjon a hátsófelébe. Egy szemfüles fiatalember (az arcán aránytalanul heves düh tükröződik) hálisten benyomja a peronon található vészfék-gombot. Így az eddig biztonságban lévő (bár részben megbökött) utasok is megszívják, épp látható, ahogy elesnek. Miközben tragédia tragédiát követ, az egyetlen szereplő, akinek hivatalból közbe kellett volna lépni és a kezébe venni az irányítást, vagyis az állomásfőnök (aki egyébként egy macska), nincs a helyzet magaslatán. Sokkos állapotban nyávog és hevesen izzad. A képen látható másik macska (aki viszont nem állomásfőnök, talán csak rokonok?) összefoglalja az olvasó számára a szituáció erkölcsi tanulságait. Ez angolul is látható a plakát tetején.

 

Végül egy kis extra magyarázat: a macskákra azért volt szükség, hogy a plakát készítői elsüthessék azt a ravasz szóviccet, amit kiagyaltak. Angolul a „jómodor” (amire ez a plakát nevelné az utasokat) „good manners”. Ezt a japán úgy ejti ki, hogy „guddo ma-na-a”. A japán hangutánzó szó a macska nyávogására a „nya-a”. A csattanós szlogen tehát így szól: „GOOD MA-NYA-A!”