Pár sor arról az intézményről, ahol első éjszakámat töltöttem Japánban, az internet kávézókról.


Olyan helyiség, ahol a vendégek egymás mellett ülnek, egy közös térben netezve, nincsen. A netezés privát dolog. Egyszemélyes külön kis fülkét kap indenki, zárható ajtóval és választható berendezéssel. Legolcsóbb a karosszékes opció. Jó öblös, puha műbőr fotel, és egy aprócska pult, épphogy elfér rajta a számítógép. A következő kategória a kanapés fülke, végül pedig az ágyas. Úgy is fel lehet fogni, hogy egy nagy, faltól falig érő érő ágy tölti ki a fülkét, úgy is, hogy itt az - enyhén megemelt - padló teljes felületét vastag matrac borítja.

A látogató kiválasztja, melyik szobában akar netezni (vagy néha csak aludni, olcsó megoldás éjjelre, buli után, amikor még három órát kell várni az első vonatig) és becsekkol. Fizetni, átlag 110 yent (250 ft) 15 percenként, kicsekkoláskor kell majd. Az én pályafutásom során ehhez személyire sosem volt szükség, név nélkül zajlott minden. A látogatót egy térkép segítségével eligazítják, merre találja a sok kis fülke közötti szűk folyosó labirintusában a saját helyét. Az alapcsomag, ami minden szobához jár: egy csésze tea, fejhallgató és egy csomag papírtörlő. 

A síma hotelnél sokkal olcsóbb az úgynevezett business hotel (minimálisan felszerelt szoba, gyakorlatilag csak egy gyors alvásra), aminél még olcsóbb a kapszula-hotel (lezárható fedelű, ágy-méretű dobozok, óradíjas), de semmi nem pénztárcakímélőbb a netkávézóknál. A Wikipedia azt állítja, hogy a japán kormány azt állítja, minden héten legalább 5000 olyan ember van Japánban, aki több éjszakát tölt netkávézóban, mint amennyit otthon. 

A fülke árában benne van az üdítő automata és a forróvíz korlátlan használata. Az utóbbit fel lehet használni tea vagy zacskós leves (mindkettő helyben kapható, olcsóért) készítéséhez. Menőbb netkávézók esetében - minimális extra összeg fejében - igényelhető szolgáltatások még: ébresztés, gyors zuhany, új alsónemű. Azt, hogy egy ilyen fülke mennyire lehet privát, a helyi törvények eltérő módokon szabályozzák. Van, ahol nincs tetejük, és a maximum 160 centi magas falak fölött a netkávézó alkalmazottai bármikor beleshetnek. Van, ahol magasabb a fal, de az ajtók áttetsző plexiből vannak. Vannak teljesen zárt szobák is, de azt a hatóságok (attól való félelmükben, hogy a Love Hotel-ekbe be nem engedett tizenévesek ide járnak majd “randevúzni”) nem nézik jó szemmel. Az ilyen privát fülkék használata már csak névvel lehetséges, a személyiről fénymásolat készül. Van persze egy olyan vendég-réteg, akit ez eltántorít, annyival is csökken a bevétel, a netkávézók nem szeretik ezt a rendeletet. Módjukban állna ezt kiküszöbölni, ha étteremként regisztráltatnák be magukat, akkor viszont nem tarthatnának nyitva napi 24 órában. 

A kifejezés, amit a bejegyzésben én is használtam, netkávézó, nem a legelterjedtebb név ezekre a helyekre. Gyakoribb a “manga cafe”, a végtelen hosszú polcokon sorakozó, lélegzetelállító (és ingyen elvehető) képregény-készlet miatt. Azokra, akik rendes otthon (és általában állandó, stabil munkahely) híján gyakorlatilag ezeken a helyeken élnek, többféleképp lehet utalni, egyik sem valami szép. Létező kifejezés a "netkávézó-menekült", de a másik - mert futurisztikusabb, mintha egy PKD regény szereplőjéről lenne szó - nekem jobban tetszik.   

Ha tetszik a blog, like-old a Facebook oldalát. Az új írásokat ott mindig megtalálod, nem beszélve sok egyéb japánnal kapcsolatos posztról! Köszönöm!