Beceneveket adni a dolgoknak – ez a legtöbb japánnak nagy örömet okoz. A becenév megalkotása három lépésből áll: 1. Kitalálni egy angol(nak tűnő) nevet a dologra. 2. Az angol szavakat átírni japán írásjelekre. 3. Az ilyen módon eltorzult hangzású szavak első szótagjait levágni és egybecsatolni egy új szóvá. (Ahogy a Petőfi Csarnok is pecsa.) Ennek megfelelően lesz az éjjelnappali mini-szupermarket neve először Family Mart. A második lépés során ez ugye – a japán kiejtési szabályokhoz igazodva – átalakul, így születik meg a „fa-mi-ri-i ma-a-to”. Végül egy laza gesztussal egybecsatoljuk a két szó elejét: Famima. Az éjjelnappaliban használható pontgyűjtő kártya például már csak „famima card” néven fut. Ugyanez történik a bolttal, ahol fánkokat lehet kapni. 1. Mr. Donut. 2. Mi-su-ta-a do-o-na-tsu. 3. Misudo. A leghíresebb példa erre valószínűleg az aprócska szörnyekről szóló rajzfilm: 1. Pocket Monsters. 2. Po-ke-tto Mon-su-ta-a-zu. 3. Pokemon. Végül a személyes kedvencem, ami megmutatja, hogy a téma súlyossága, komolysága sem akadály, becenevet mindennek lehet és kell adni: Sexual Harassment (szexuális zaklatás), vagyis se-ku-shu-a-ru ha-ra-su-men-to, becenevén sekuhara. Erre a kis bevezetőre azért volt szükség, hogy megértsük, miért hívnak egy fotó-automatát Purikura-nak. (Eredeti formájában Print Club = pu-rin-to ku-ra-bu)

A japánok közt (de főleg tizenéves lányok körében) végtelenül népszerű a Purikura, vagyis az interaktív fotó-automata. Elfüggönyözhető kis fülke ez, ahova több ember is befér, csoportképek is készíthetők három-négy barátnővel egyszerre. A fülkében lévő hatalmas érintőképernyőn megjelenik az elkészült fotó, illetve a választható módosítások/extrák listája. (Nem-választható módosítás is van, mert például a szem-nagyobbítás és a szem sarkába illesztett csillogó mű-szikrák automatikusan történnek.) Rakhatunk rajzolt masnit a hajunkba, macska-tappancsot a kezünk helyére, vagy akár hosszú fehér nyuszifüleket a fej tetejére. Az orcákat rózsaszínebbre színezni, a hajat feketébbre és fényesebbre, az ajkakat teltebbre duzzasztani, mindez egy gombnyomás műve. Az irreális méretűre duzzadt szemeket pedig, ha úgy ítéljük meg, hogy nincs eléggé riadt-ártatlan kifejezésük (ami a japán férfi-lélektan szabályai alapján egyenlő a vonzóval), még álmodozóbbá tehetjük odarajzolt szempillákkal. A végső lépés a fotónk ellátása ide-odabiggyesztett angol szavakkal. A „happy” és a „cute” az alap, ezek nélkül a feliratok nélkül az elkészült fotó menthetetlenül melankólikus hangulatot árasztana. De nem hiányozhat onnan a „love, friend, party, forever, girl, yes, ok, supersexy” sem, akár így ebben a sorrendben, mint teljes mondat. Az elkészült fotó letölthető az okostelefonodra, vagy kinyomtatható apró,  bélyegméretű matricák formájában is. Ez utóbbiból minden nap látok két-három példányt, amikor a középiskolás és gimnazista tanítványaim kirakják a padra a tolltartójukat.